Phil tanítványa

Pedagógus: El akartam neki mondani, hogy a barátnője átveri.
Pozitív Fegyelmezés (P.F. ) oktató: És ő?
Pedagógus: Meg se hallotta, amit mondtam.
P.F.: erre te?
Pedagógus: Kiabálva lehordtam a lányt a sárga földig.
P.F.: erre ő?
Pedagógus: Annyira dühös lett, hogy ellökött.
P.F.: És akkor te mit csináltál?
Pedagógus: Lemondtam, hogy csalódtam benne, hogy rám nem számíthat többet, és otthagytam.
P.F.: Ezután mi történt?
Pedagógus: Találkozott az alvilág urával és lemondott egy napra az emberfeletti erejéről. Ha nem jövök vissza, akkor meghalt volna és vége a világnak.
P.F.: Volna kedved megpróbálni valami újat, ami talán hatékonyabb, mint az eddigiek?


Szülőként és nevelőként hajlamosak vagyunk a gyerekek viselkedését magunkra venni. Azt hisszük, hogy a viselkedésük valahogy rólunk szól. A mi sikerünk, ha jól tanul, a mi kudarcunk, ha hisztizik, ha rosszkedvű, ha rossz döntéseket hoz. “Mit rontottam el? Hogy teheti ezt velem azok után, hogy…?” De a valóság az, hogy a gyerekek viselkedése elsősorban az ő felelősségük. Az ő érzéseikről, gondolataikról, döntéseikről szól, amiket magukról és a világról hoztak. Arról, hogy ők hogy érzik magukat a bőrükben és nekik mi a fontos. Az ő hibáikról, és arról, hogy ők mit tanulnak belőle. Ha a viselkedésük nem rólunk szól, ha nem hibáztatjuk magunkat amiatt, amit tesznek, sokkal könnyebb az ő oldalukon állnunk és segíteni nekik, hogy magabiztosak, önállóak, boldogok legyenek. Megtalálni a legjobb megoldást és tanulni a hibáikból. Ez nem engedékenység, vannak eszközeink, amiket használhatunk – és sokkal hatékonyabban is tudjuk használni őket, ha nem magunkkal vagyunk elfoglalva.

Milyen Pozitív Fegyelmezés eszközöket tudnánk ajánlani ennek a tanárnak, hogy a növendéke ne sodorja végveszélybe saját magát és a világot?

– Hallgasd meg: A gyerekek akkor hallgatnak ránk, ha először mi is meghallgatjuk őket. – Ítélkezés és jótanácsok nélkül. Aztán kérdezd meg: Kész vagy meghallgatni az én álláspontomat?
– Kapcsolódj, mielőtt kritizálsz: “Tudod, hogy én a te oldaladon állok?”
– Ne beszélj vissza! Az ember dühében, megbántottságában olyanokat is mond, amiket később megbán. Te maradj tiszteletteljes! Ha nem megy, akkor előbb nyugodj meg: “Úgy látom, mindkettőnek szüksége van egy kis időre, mielőtt meg tudjuk beszélni.”
– Ismerd el az érzéseit: “Megértem, hogy rosszul esett, amit Megről mondtam.”
– Ismerd el a saját részed a konfliktusban: “Belátom, hogy nagyon bántóan fogalmaztam. Sajnálom.”
– Bátorítsd: “Biztos vagyok benne, hogy el tudod dönteni, kivel barátkozz”
– Engedd hibázni: “Nem értünk egyet, de szeretlek és melletted állok”.
– Érzelmi őszinteség: “Nagyon aggódom érted, mert szeretlek és olyan dolgokat hallottam, ami miatt félek, hogy bajod esik”.

Közzétéve: Kepes-Végh Juli

Pozitív Fegyelmezés Szülőoktató

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: