5+1 eszköz, amit azonnal bevethetsz a testvérharcban

Ma nem jól reagáltam. Egyáltalán. Észleltem, hogy veszekszenek valami teljesen értelmetlen dolgon, még valamennyire magyaráztam is közben hogy nincs értelme, de közben valami mással foglalkoztam. Aztán amikor a nagy odaütött, azonnal robbantam. Aztán persze amint megnyugodtam, 1000 jobb megoldás jutott eszembe. Gondoltam összeszedek ötöt, és kiteszem a falra, mert amikor a nagy megüti a kisebbet, azt szinte soha nem tudom elég higgadtan kezelni ahhoz, hogy a legjobb ötletek jussanak eszembe. És tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül! Így vagyunk programozva, mi anya (és apa-) tigrisek, a kicsinyeink megvédése előhozza az ősi ösztöneinket. De sajnos, amikor az ősi ösztönök veszik át az irányítást, akkor a racionális gondolkodás kikapcsol. Szerencse, hogy (képet) olvasni ilyenkor is tudunk.

1. Ölelés – még mielőtt elmérgesedik a helyzet

A legjobb az lenne, ha legközelebb nem várnám meg, hogy ütésig fajuljon a dolog! Már veszekedés közben meg lehet ölelni, ölbe lehet ültetni mindkettőt. Ezzel szeretetet és elfogadást fejezünk ki, miközben ki is zökkentjük őket, és megnehezítjük a verekedést is, mindezt anélkül, hogy igazságot teszünk. Tripla győzelem. Fokozhatjuk a hatást még valami olyasmivel, hogy “jajj, de szeretlek titeket!”. Kicsi az esély, hogy ezután azzal folytatják, hogy: “NEMDENEMDENEMDE!!!!!”.

2. Mediálás, vagyis szinkronhangja = Anya

Amikor valami teljesen lehetetlen dolgon veszekszenek, amikor elbeszélnek egymás mellett, amikor nem jutnak dűlőre egymással, akkor hatalmas segítség lehet, ha mediátorként szállunk be a buliba, és közvetítünk közöttük.” Csajszibarack szeretne ma a nagyinál aludni, Fülűnyúl pedig azt meséli, hogy tegnap nem aludtatok ott. Nahát, mindenkinek igaza van!” “Hm, szóval te szeretnél ma a nagyinál aludni. Érzem. Te pedig ha jól hallom, nem szeretnél. Jól értem? Van valami megoldás?”
Ebből a gyerekek egyszerre tanulják meg jobban kifejezni magukat és jobban meghallgatni a másikat, és még ráadásként mások közötti vitát elrendezni is tanulnak. De ahhoz, hogy meghalljanak, érdemes elég közel menni, leguggolni a szintjükre, vagy, ahogy az előző pontban, akár megölelni, ölbe ültetni őket.

3. Plüssbombázás

Ha nincs a helyzetben épp sok megvitatni vagy tanulnivaló, vagy épp nem férünk hozzá a nyugodt és okos, mediációra képes énünkhöz, akkor kizökkenthetjük és megnevettethetjük őket és magunkat azzal, ha az első kezünk ügyébe kerülő puha és ártatlan dolgot hozzájuk vágjuk. Plüsst, párnát, zoknit, bármit, ami ártalmatlan. Garantált a nevetés, pláne, ha még azt is hozzátesszük, tettetett szigorral, hogy mennyire reméljük, hogy minket senki nem dob meg. A nevetés szuper feszültségoldó, utána jóval könnyebb kezelni a konfliktust. Ha egyáltalán még van mit.

4. Tűzokádó sárkány módszer

Ha nem sikerült időben közbelépni, akkor is van még lehetőség a humorra! Az “éééééén vagyok a tűzokádó sárkány és felfalok minden verekedő gyereket” ugyanúgy átadja a verekedni rossz üzenetét (amit, lássuk be, valószínűleg már tudnak, csak kivitelezni nehéz még), és cserébe nem kiabálni tanítja őket, hanem arra, hogy veszekedés helyett nevetni is lehet. Ha komoly konfliktus van, akkor utána érdemes lehet azt is megbeszélni, de a kékzöldkékzöld típusú konfliktusokra ennyi pont elég is.

5. Húúú, de dühösek vagytok mindketten!

Ha azt szeretnénk, hogy egymás helyett velünk foglalkozzanak, akkor jó beszélgetésinditó lehet, ha kimondjuk, visszatükrözzük az érzéseiket. Érdekes, de ettől a legtöbbször még nekünk felnőtteknek is enyhül a haragunk, és lehetőséget biztosítunk nekik, hogy nekünk mondják el, bajukat. Mi aztán segíthetünk nekik megoldani, ha kérik, de ne játsszunk döntőbírót és ne tegyünk igazságot, mert akkor többet biztos hogy nem válik be ez a módszer! Ne teremtsünk győztes – vesztes szituációkat, hacsak nem akarjuk gyakoribbá (és öncélúbbá) tenni a veszekedéseket. Inkább tanítsuk meg őket a kompromisszumkötésre és a win-win szituációk keresésére.

+1 Most annyira dühös vagyok, hogy nem tudok mit mondani. Majd ha megnyugodtam.

Vannak napok, órák, alkalmak, amikor egyszerűen nem tudjuk megőrizni a hidegvérünket annyira, hogy a fenti módszerek valamelyikével éljünk. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk az, ha nem próbáljuk meg azonnal megoldani a helyzetet, hanem időt kérünk, amíg megnyugszunk annyira, hogy hatékonyan tudjuk kezelni a helyzetet – kedvesen és határozottan. Persze csak azután, ha mindenki biztonságba került!

Közzétéve: Kepes-Végh Juli

Pozitív Fegyelmezés Szülőoktató

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: