Így Mikulás környékén nagy a kísértés, hogy rá hivatkozzunk, amikor szemünk fénye nem úgy viselkedik, ahogy mi szeretnénk. Nagy az esély rá, hogy ha megemlítjük a hosszúszakállú pirosruhást, akkor azonnal jobb belátásra tér. De vajon mit tanul közben a világról?
Ha a Mikulás csak a jó gyerekeknek hoz ajándékot, az azt jelenti, hogy vannak rossz rossz gyerekek is. Ha vannak rossz gyerekek, akkor vajon mitől függ, hogy valaki jó vagy rossz gyerek? Aki valami rosszat csinál, az már rossz? A jó gyerekek soha nem hibáznak? Ha én hibáztam és csináltam valami rosszat akkor érdemes letagadnom, nehogy megtudja a Mikulás? És ha én rosszalkodtam és mégis kapok ajándékot, akkor valamennyit meg lehet úszni büntetlenül?
És mit üzen mindez arra az időre, amikor már nem hisz majd a Mikulásban? Érdemes még egyáltalán jól viselkedni, ha úgyse jár érte semmi? Vagy elég akkor jónak lenni, ha valaki figyel?
Ezeket a kérdéseket a gyerekek talán soha nem teszik fel, de magukban, öntudatlanul adnak rá választ. Vajon ezek azok a kérdések és válaszok, amiket szeretnénk?
2 thoughts on “Könnyű a mikulással fegyelmezni – De érdemes is?”