Nagy rajongója vagyok a karácsonynak, a lányom pedig még nálam is lelkesebb, ezért nem szívesen mondanék le a csodát hosszabbra nyújtó adventi kalendáriumról. De mivel nem szeretném, hogy csokit és édességet egyenek, ezért nem szívesen veszek nekik ilyet. Úgy érzem, ajándékból is kapnak eleget ebben az időszakban, nem szívesen fejelném meg ezt további 24-gyel, ezért apróságokkal sem szívesen töltöm meg a naptárat. Mi találtunk egy módot, ahogy az advent egy egész évben várt, izgalmakkal és meghittséggel teli időszak az egész családnak, és bár nem része a Pozitív Fegyelmezés, mégis szeretném ezt veletek is megosztani, hátha tudtok belőle ötleteket meríteni ti is!
Van naptár – Nincs naptár
A legtöbb bölcsis – ovis kisgyereknek még nagyon nehezen megy az önmegtartóztatás, a kísértésnek való ellenállás, én viszont szerettem volna, ha az adventi naptár nem konfliktus-, hanem örömforrás. Ezért eleve sikerre rendezkedtem be – olyan “naptárat” választottam, ahol nem kell minden nap kibírni, hogy nem nyithat ki még egyet, hanem lehet csak az aznapinak örülni. Az első, egyébként sikeres kísérlet erre egy szép karácsonyi doboz volt, amiben (az akkor még alig 2 évesnek nem is minden nap, csak időnként) varázslatosan újra és újra felbukkant az aznapi meglepetés. Aztán a következő évben szerettem volna, ha követni lehet az idő múlását, ezért a karácsonyi dobozban minden nap megjelent egy új boríték, és ebben volt a meglepi – a borítékok pedig karácsonyfa alakban gyűltek a falon, amíg teljes nem lett a kép és el nem jött a Szenteste. Az utóbbi két évben azonban már nincs se doboz, se boríték, csak a meglepi érkezik, mégpedig kacsaháton.
De hogy jön a kacsa a karácsonyhoz?
Kérdezhetitek teljes joggal! Nos, ez egy mókás történet. Onnan indul, hogy mi az, ami nálunk a borítékba került. Mint említettem, környezetvédelmi, egyszerűbb gyermekkori, pénztárcabaráti és lakásrendbentartási (KonMari) okokból a minden napra egy apróság ötletét az adventi hagyományok megtervezésének igen korai szakaszában elvetettem. Helyette az volt a tervem, hogy egy nagyobb, de részletekre bontható ajándék darabjai lapulnak majd a csomagban, és nagy lelkesedésemben meg is vettem egy emberi test kirakót, ami éppen 24 darabból állt, de gyermekeim édesapja valami megmagyarázhatatlan okból abszurdnak találta az ötletet, hogy egy fél vérerekkel átszőtt kezet kapjon a lányunk advent első vasárnapján. Megpróbálhattam volna további darabokra szedhető, de (ezzel a játékkal ellentétben) darabjaiban is élvezhető játékot találni erre a célra, de végülis ehelyett az élménykalendárium mellett tettem le a voksomat.
Elkezdődött hát a lehetséges programok összegyűjtése és saját készítésű nyomtatható kártyákra varázslása. Nem akartam sem nagy költségvetésű, sem nagyon fárasztó programokat a hétköznapokra, csak szerettem volna inkább az otthonlétet meghittebbé és varázslatosabbá tenni! Egészen sok program adódott természetesen Szent MIklós érkezésével (csizmasuvickolás, csomagbontás, ilyen-olyan kikerülhetetlen mikulásrendezvények) karácsonyi készülődéssel (lakásdíszítés, karácsonyi vásár, adventi koszorú készítés és gyújtás, karácsonyfa megvásárlása, feldíszítése, mézeskalácssütés), és a téli programokkal (hógolyózás, hóemberépítés, szánkózás), ez utóbbiakra a globális felmelegedésnek köszönhetően már nem lehet stabilan számítani, ezért további ötletekre volt szükség. Az internetet böngészve találtam rá a talán hagyománynak még nem is nevezhető friss amerikai ‘Elf on the shelf’ (‘manó a polcon’) szokásra, miszerint egy huncut kismanó minden éjszaka valami huncutságot csinál, aminek a nyomait a gyerek másnap megtalálja. A történet és a könyv, amire az ötlet épül, korántsem Pozitív Fegyelmezésbarát: a manó a sztori szerint azért van ott, hogy meglesse, hogy jól viselkedett-e a gyerek, hogy ezalapján el tudja dönteni a Télapó, hogy jár-e az ajándék. Hogy mennyire nem értek ezzel egyet, arról külön poszt szól itt. A huncutkodó játék ötlete viszont nagyon megtetszett. Nem volt viszont otthon manónk, pláne olyan manónk nem, amihez bármiféle kötődése lett volna a gyereknek, volt azonban otthon egy adag fürdőkádba való filléres gumikacsánk, amiket azidőtájt minden esti fürdésnél minimum fél órát kellett szinkronizálnunk a ded szórakoztatására. Így esett a kacsákra a választás, hogy meg elfontheshelf-ezzék az advent 13. napját.
A huncut kacsák azonban váratlan sikert arattak: érkezésük másnapján a gyermek kifejezte kíváncsiságát a további tevékenységeikkel kapcsolatban. Így aztán lettek további tevékenységeik, egészen karácsonyig, és még azon is túl. És még mielőtt a következő évi adventi naptáron törni kezdhettem volna a fejem, a lelkes célközönség már ismét várni kezdte a kacsákat. Így történt hát, hogy mostanra sem doboz, sem boríték nem maradt nálunk, azonban december 1.-re virradóra előkerülnek a huncut kacsák, és egészen a két ünnep között esedékes vidéki családlátogatásig minden éjjel hoznak egy programkártyát és rendetlenséget csinálnak a lakás valamely pontján.
És hogy milyen gazságokon törik a fejüket ezek a huncutok?
Strandoltak már mosdókagylóban, tartottak olvasóklubbot a szekrényben, piknikeztek az ablakban, kipróbálták a legújabb társasjátékot, szánkón bevontatták a karácsonyfát, kiszórták a lisztet és hóangyalt csináltak benne, autóversenyeztek a Varázspallón, beköltöztek a hűtőbe, zsugáztak az Uno kártyával… És ki tudja min törik a fejüket idén?
És mi kerüljön a kalendáriumba?
Az élménykalendáriumhoz kb. 30 kártyával készülök, és esténként döntöm el, hogy másnapra melyik legyen az a program, amit a kacsák meghoznak. A fent említetteken kívül idén ezek a programok várhatók:
- Korcsolyázás
- Fényfestés a Bazilikánál
- Közös karácsonyfadísz-készítés
- A karácsonyi csomagolópapír készítését idén felváltja a környezetbarát karácsonyi csomagoló textil festése (ami így sajnos jövőre már nem lesz bevethető)
- Karácsonyi dalok tanítása a kistesónak
- Táncikálás karácsonyi zenére (Kormorán: Betlehemi királyok, legfőképpen)
- Lángoscsillag-sütés (nem tudom, lehetséges-e csillag alakú lángost sütni, de amióta a férjem megismerte a 6. pontban említett zenét, azóta játszik a gondolattal)
- Karácsonyi ajándékdoboz összeállítása egy rászoruló kisgyereknek
- Meglepetések (tavaly készített karácsonyfadíszek és az idén sütött mézeskalácsok) elrejtése a környéken, “vigyél haza” felirattal
- Karácsonyi párnacsata
- Táborozás a karácsonyfa körül
- Kuckóépítés és karácsonyi meseolvasás a kuckóban (a mi karácsonyi szupermesénk: Lackfi János Karácsonyi vándorok című könyve)
- Játsszuk el a kis Jézus történetét a betlehemünkkel
- Karácsonyi manó készítés (tudjátok, olyan nagyszakállú, szemnélküli, nagysapkás skandináv manó)
- Gesztenyesütés
- (alkoholmentes) karácsonyi puncs főzés és ivás
- Illatos fürdőgolyó készítés és hatalmas pancsolás
- Játszóterezés sötétben
