Hogyan változtass a szabályokon könnyebben?
Időnként megszületik az igény a változtatásra a család (a gyerekek) rendjében, szokásaiban, szabályaiban. Van, hogy ezt könnyen és gyorsan tettek követik, máskor viszont néha nehéz ezt meglépni, mert félünk, hogy a gyerekek hogy fogják viselni, megsajnáljuk őket, vagy attól tartunk, hogy a változtatással elismernénk, hogy eddig rosszul csináltuk. De nem kell hiba ahhoz, hogy a változás jó legyen, a gyerekek pedig képesek a változáshoz alkalmazkodni, az ezzel kapcsolatos nehézségek legyőzése pedig jó edzés lehet ahhoz, hogy később meg tudjon küzdeni a nehézségekkel. Nem baj tehát az sem, ha nagy vihart kavar és sokáig tart az átállás, de van néhány eszköz, aminek a segítségével kicsit enyhíteni lehet a hullámokat.
Azt döntsd el, hogy te mit csinálsz
Amikor változtatni szeretnél, akkor azt kell eldöntened, hogy te mit fogsz másképp csinálni, nem azt, hogy a gyerek. Ez talán magátók értetődő olyankor, amikor arról van szó, hogy többé nem tartunk itthon szörpöt és gyümölcslevet, és kevésbé akkor, amikor szeretnéd, hogy nélküled aludjon el, de ez utóbbinál is itt van a kutya elásva. Nincs ugyanis döntési jogod abban, hogy ő mikor alszik el, arra pedig végképp nincs, hogy mit szeretne vagy mit kér, de abban van, hogy te meddig maradsz bent a szobájában, és azt az időt hogyan töltöd. Ez viszont éppen elég ahhoz, hogy az új kereteket megszabd vele. Gondold tehát végig, hogy mit szeretnél, és hogy ebben mi a te választásod, hogyan tudod a te viselkedéseiddel meghúzni a határokat.
Legyen rendszer – jól érthető, jól látható
Minél tisztább és egyértelműbb a rendszer, minél kevesebb a szürke zóna, annál könnyebben és nyugodtabban fogod tudni te is tartani magad hozzá, és annál könnyebben fogadják el a gyerekek is. Nyilván az egyik legkönnyebben átlátható, és így elfogadható rendszer a soha vagy a mindig, de ugyanígy járható út a minden hétvégén, a heti kétszer (akár úgy, hogy ők osztják be), az amikor nincs iskola, a 10 percig, a 3 dalig, vagy az amíg csendben fekszel az ágyadban is. Ha a rendszernek van valami látható, kézzel fogható megjelenése, az még jobb – ha berajzoljuk – írjuk a naptárba, ha van kis token vagy jegy ami jelöli, ahogy fogy a kredit, ha megmutatjuk az órán hogy hol lesz a mutató, ha beállítunk egy emlékeztetőt, ha lerajzoljuk egy plakátra, ha együtt számoljuk, az mind mind segít nekik és nekünk is az új keretek elfogadásában.
Beszélj vele (beszélj az érzéseidről, és őt is hallgasd meg)
Nem nagy meglepetés, hogy érdemes megbeszélni a gyerekkel, hogy változás jön. Ennek a beszélgetésnek az egyik fő célja, hogy meggyőzze a gyereket arról, hogy nem miatta történik a változás, büntetésből, haragból, vagy azért, mert kevésbé szeretnénk, hanem épp ellenkezőleg, érte, mert őt szeretjük (és magunkat is). Ehhez jó eszköz lehet, ha beszélünk az érzéseinkről (fontos nekem az egészséged; dühít, hogy rengeteget kell pakolnom; szükségem van időre esténként, hogy feltöltődjek), teret adunk az ő érzéseinek is (ő utálja az új rendszert, neki éppen jó volt a régi), és azt is elmondjuk, hogy neki ez miért jó (sokat veszekedtünk emiatt és nem akarok veszekedni, mert szeretlek). A másik fő cél, hogy időt adjon a gyereknek megélni és feldolgozni a negatív érzéseit, hogy ne egyben robbanjon rá és ránk. Emiatt érdemes lehet úgy időzíteni, hogy erre valóban legyen ideje, legyen türelmi idő, legyenek búcsúalkalmak pláne azoknál a gyerekeknél, akik lassan alkalmazkodnak a változásokhoz.
Hagyd dönteni
Ez a beszélgetés nyújthat alkalmat arra is, hogy valamilyen beleszólási jogot, döntési lehetőséget biztosítsunk a gyereknek az új renddel kapcsolatban. Ezáltal kevésbé érzi magát kiszolgáltatottnak, úgy érezheti, hogy nem csak történnek vele a dolgok, és hogy nem ellene vagyunk, hanem egy oldalon állunk.
Készülj fel a viharra, és álld kedvesen de határozottan
A fentiek mind segíthetnek, hogy könnyebbem, gyorsabban, kevesebb sírással és veszekedéssel változtassatok, de nem elvárható, és nem is cél, hogy a gyerekek szomorúság vagy düh nélkül tudják ezt megélni, vagy hogy elfojtsák ezeket az érzéseket. Ezért mindenképp készüljetek fel a sírásra és határfeszegetésre lelkileg és előre betárazott reakciókkal is, hogy meg tudjátok őrizni a hidegvéreteket és kedvesen de határozottan tudjátok tartani a kereteket – minél inkább sikerül, annál hamarabb fogadják el a gyerekek az új rendet.
