Mit nézz meg az óvodai nyílt napon, hogy olyan ovit találj, ahová örömmel viszed?

Közeledik, (vagy már itt is van?) az óvodai (és bölcsődei) nyílt napok ideje, amikor néhány kikozmetikázott óra alapján kellene eldöntenünk, hogy melyik intézményre bízzuk rá a mi szívünk magabiztos, önálló, boldog csücskét. Ha van rá lehetőség, érdemes nyílt napon kívül is bekukkantani a kiszemelt óvoda udvarába, de azért a nyílt napból is sok minden kiderül. Elmondom, mikre érdemes figyelned.

Miről beszélnek, mire helyezik a hangsúlyt a nyílt napon? Ha a bejárás során nem a gyerekekkel foglalkozó óvónőket látjuk, hanem az üres csoportszobákat és a felújított udvart mutogatják, akkor valószínű, hogy a gyereknevelés helyett a tárgyi környezeten van a hangsúly. Ha betanított műsort látunk a gyerekektől, akkor valószínű, hogy az óvodai foglalkozásokat nem a gyerekek természetes kíváncsisága és érdeklődése, hanem a következő műsorra való felkészülés irányítja.

Mi van a faliújságon? Egyformák az alkotások, vagy mindegyik más? Valóban a gyerekek készítették őket, vagy inkább az óvónő dolgozott vele? A gyerekek kreativitása, alkotókészsége akkor fejlődik igazán, ha valóban szabadon alkothatnak, nem pedig utasításokat végrehajtaniuk.

Milyennek tűnik a viszony az óvónők és a dadusok között? Ha erős a hierarchia, akkor ez a szemlélet és ennek a feszültsége valószínű, hogy átsugárzik a gyerekekre is.

Hogy érzik magukat a gyerekek? Nyugodtak, kiegyensúlyozottak, vagy kiabálnak és rohangálnak? Sok-e a konfliktus? Mennyire játszanak el egymással, vagy mennyire igénylik az óvónőt?
Ha az ovis csoportban béke és nyugalom van, akkor biztos, hogy szeretettel és türelemmel bánnak velük. Ezt nem lehet betanítani.

Hogy viszonyulnak a gyerekek az óvónőhöz? Keresik a társaságukat? Szeretettel beszélnek hozzá, megölelik, odabújnak, hívják játszani, akarnak az ölükbe ülni? Ha igen, az csupa jót jelent! 🙂

Ha ezeket mind megfigyelted, jöhetnek a kérdések! A következő poszt arról fog szólni, hogy milyen kérdéseket érdemes feltenned, hogy minél pontosabb képet kapj az óvónők nevelési szemléletéről. Ha érdekel, nézz vissza a héten! 🙂

Phil tanítványa

Pedagógus: El akartam neki mondani, hogy a barátnője átveri.
Pozitív Fegyelmezés (P.F. ) oktató: És ő?
Pedagógus: Meg se hallotta, amit mondtam.
P.F.: erre te?
Pedagógus: Kiabálva lehordtam a lányt a sárga földig.
P.F.: erre ő?
Pedagógus: Annyira dühös lett, hogy ellökött.
P.F.: És akkor te mit csináltál?
Pedagógus: Lemondtam, hogy csalódtam benne, hogy rám nem számíthat többet, és otthagytam.
P.F.: Ezután mi történt?
Pedagógus: Találkozott az alvilág urával és lemondott egy napra az emberfeletti erejéről. Ha nem jövök vissza, akkor meghalt volna és vége a világnak.
P.F.: Volna kedved megpróbálni valami újat, ami talán hatékonyabb, mint az eddigiek?


Szülőként és nevelőként hajlamosak vagyunk a gyerekek viselkedését magunkra venni. Azt hisszük, hogy a viselkedésük valahogy rólunk szól. A mi sikerünk, ha jól tanul, a mi kudarcunk, ha hisztizik, ha rosszkedvű, ha rossz döntéseket hoz. “Mit rontottam el? Hogy teheti ezt velem azok után, hogy…?” De a valóság az, hogy a gyerekek viselkedése elsősorban az ő felelősségük. Az ő érzéseikről, gondolataikról, döntéseikről szól, amiket magukról és a világról hoztak. Arról, hogy ők hogy érzik magukat a bőrükben és nekik mi a fontos. Az ő hibáikról, és arról, hogy ők mit tanulnak belőle. Ha a viselkedésük nem rólunk szól, ha nem hibáztatjuk magunkat amiatt, amit tesznek, sokkal könnyebb az ő oldalukon állnunk és segíteni nekik, hogy magabiztosak, önállóak, boldogok legyenek. Megtalálni a legjobb megoldást és tanulni a hibáikból. Ez nem engedékenység, vannak eszközeink, amiket használhatunk – és sokkal hatékonyabban is tudjuk használni őket, ha nem magunkkal vagyunk elfoglalva.

Milyen Pozitív Fegyelmezés eszközöket tudnánk ajánlani ennek a tanárnak, hogy a növendéke ne sodorja végveszélybe saját magát és a világot?

– Hallgasd meg: A gyerekek akkor hallgatnak ránk, ha először mi is meghallgatjuk őket. – Ítélkezés és jótanácsok nélkül. Aztán kérdezd meg: Kész vagy meghallgatni az én álláspontomat?
– Kapcsolódj, mielőtt kritizálsz: “Tudod, hogy én a te oldaladon állok?”
– Ne beszélj vissza! Az ember dühében, megbántottságában olyanokat is mond, amiket később megbán. Te maradj tiszteletteljes! Ha nem megy, akkor előbb nyugodj meg: “Úgy látom, mindkettőnek szüksége van egy kis időre, mielőtt meg tudjuk beszélni.”
– Ismerd el az érzéseit: “Megértem, hogy rosszul esett, amit Megről mondtam.”
– Ismerd el a saját részed a konfliktusban: “Belátom, hogy nagyon bántóan fogalmaztam. Sajnálom.”
– Bátorítsd: “Biztos vagyok benne, hogy el tudod dönteni, kivel barátkozz”
– Engedd hibázni: “Nem értünk egyet, de szeretlek és melletted állok”.
– Érzelmi őszinteség: “Nagyon aggódom érted, mert szeretlek és olyan dolgokat hallottam, ami miatt félek, hogy bajod esik”.